A legfontosabb, amit a témáról el kell mondanunk az az, hogy a szexuális felvilágosítás fogalma nem azt jelenti, hogy egy nagy, kínos beszélgetés keretén belül a kamaszodó gyermekünkre zúdítjuk akár kéretlenül is az információkat. Ideális esetben inkább már akár egészen kis kortól a nevelés része kell legyen a szexualitásról, a nemiségről és a gyerek által feltett „kényes kérdések” megbeszélése, tabuk és szégyenérzet nélkül.
A szexuális felvilágosítás már kisgyermekkorban elkezdődhet
Természetesen minden gyermek és család egyedi eset ebből a szempontból is, tehát nem lehet pontosan meghatározni, hogy milyen korban kell elkezdeni a felvilágosítást. Ráadásul ezen nem kell különösebben erőlködni sem, hiszen egy elfogadó és nyitott családi háttérrel rendelkező gyermek esetében egyszer csak elkezdenek záporozni a témát feszegető kérdések, és azokra a szülőnek a gyermek korának és érettségi szintjének megfelelően érdemes a legjobb tudása szerint és őszintén válaszolnia.
Sok családban azonban a szexuális felvilágosítás tabu téma még napjainkba is, pedig már számtalanszor bebizonyosodott: szinte létfontosságú, hogy idejében és fokozatosan, akár kisgyerekkortól kezdve történjen. Azért is fontos ez, hogy ne szalasszuk el a lehetőséget, mert a kisebb gyerekeknél még megvan az a szoros, bizalmi kapcsolat szülő és gyerek között, amely lehetővé teszi a sokkal nyitottabb és őszintébb beszélgetéseket.
Ebben a korban még mi lehetünk anyaként vagy apaként az elsődleges információforrás gyermekünk számára, az internet és a kortársaktól hallott hiedelmek helyett. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, mert nem feltétlenül tart sokáig. Egy kamasz korú gyerek például már egészen másként viszonyul a szüleitől hallott dolgokhoz, legyenek azok bármilyen témájúak.
Kinek a feladata a szexuális felvilágosítás?
A tanárok az alsó iskolai osztályokban jellemzően még nem foglalkoznak a gyerekek kamaszodásával, a nemek közt kialakuló rivalizálással, vagy éppen az első suta, bokán rúgós, copfhúzogatós tetszésnyilvánításokkal. Az a helyzet, hogy a szülők azok, akik a gyerek életkorának megfelelően folyamatosan kommunikálhatnak vele a szexualitásról.
Nem várhatjuk el az iskolától, hogy átadja azokat az értékeket, amiket személyesen mi képviselünk, és amiket szeretnénk továbbadni. Azokról a dolgokról, hogy mit jelent a vágy, hogy mi a szerelem, vagy hogy honnan ismerni fel ezeknek a jeleit. Megbeszélhetjük, hogy mik egy kapcsolat legfontosabb alapszabályai, hogyan mondjunk nemet azokra a dolgokra, amiket nem szeretnénk, hogyan kerüljük el a szexualitásban rejlő veszélyeket, és hogy mi történik pontosan szex közben. Ezekről a témákról szülőként elsősorban mi adhatunk pontos felvilágosítást a gyerekünknek, felhasználva a saját tapasztalatainkat is.
Ehhez persze szükség van arra is, hogy mi magunk tisztában legyünk a tényekkel, valamint azokkal az eszközökkel, trendekkel, vagy akár a szóhasználattal, amelyek a mostani korra jellemzőek. Fontos, hogy nyitottak legyünk, és előzetesen el is gondolkodjunk azon, hogy milyen üzenetet szeretnénk közvetíteni és ebben mennyire tudunk hitelesek lenni.
Tisztáznunk kell magunkban, hogy mi hol tartunk a saját szexualitásunkban, mennyire vagyunk nyitottak és mennyire tudjuk elfogadni, hogy a gyerekünk esetleg más véleményen lesz néhány kérdésben. Ezt a felvilágosító órával kapcsolatban sem árt minél korábban egyeztetnünk otthon, ugyanis mást gondolhatunk mondjuk a házasság előtti nemi életről vagy az abortuszról, mint az általános nézetek.
Nem érdemes csupán arra várni, hogy az összes kínos kérdést majd megoldja az iskolai felvilágosító óra, mert ez tévedés. Jellemzően nem olyan személy érkezik az órát megtartani, aki bizalmi kapcsolatban áll a gyerekekkel. A légkör feszült, mindenki ideges, zavarban van, és még szégyelli is magát, teljesen ok nélkül.
Szinte nincs esély sem arra, hogy a saját osztálytársai előtt bármelyik kamasz bevállalna egy cikinek tartott kérdést. Pedig alapvető fontosságú lenne, hogy gyermekünk megtanuljon jól kommunikálni a testéről, az igényeiről, a szexről, tisztában legyen a biológiai tényekkel, és ezekről merjen is kérdezni. Fontos az is, hogy a testi fejlődés és a szexualitás ne legyen tabu, ne társuljon hozzá semmilyen szégyen. Ennek kialakításában nekünk, szülőknek van elsődleges szerepünk.
A szexuális felvilágosítás alapelvei
Mint a fentiekből kitűnik sok esetben hiányos és felkészületlen az iskolai szexuális felvilágosítás és edukáció, pedig alapjában véve elsősorban a szülő felelős azért, hogy a gyereknek kisgyermekkorától kezdve őszintén válaszoljon a kérdéseire a szexualitással kapcsolatban. Ha szülőként a gyermekünk születésétől kezdve nem foglalkozunk a szexuális neveléssel tudatosan, akkor az iskolai felvilágosítás már elkésett és felületes lesz, már ha egyáltalán sor kerül rá.
A szexuális felvilágosítás terén az alapelv tehát az lehetne, hogy nincs általános receptünk arra, hogy ki, mikor és hogyan beszélgessen erről a gyerekekkel. Ha egyetlen jótanácsot kellene megfogalmazni, akkor az az lenne, hogy merjünk nyíltan beszélni a témáról, ekkor ugyanis a gyerekek is merni fogják nyíltan megfogalmazni a gondolataikat és feltenni a kérdéseiket. Innentől pedig már nem is annyira nehéz és kényes a téma.
