A „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondás nagy eséllyel olyan valakitől származik, aki maga is gyakorló szülőként élte napjait, így lehettek saját tapasztalatai a témában. És tényleg… Amikor az volt a legnagyobb gondunk, hogy vajon miért sír, miért nem alszik, miért nem eszik stb. baba korú gyermekünk, még nem gondolhattunk arra, hogy később, amikor eléri a kamaszkort, egészen más jellegű nehézségekkel kell majd szembenéznünk.
A legjobb persze az lenne, ha részletesen fel tudnánk idézni a saját kamasz éveinket, és azokat az élményeket, érzéseket, élethelyzeteket, amelyeken keresztülmentünk akkoriban. Nagy eséllyel sok hasonlóságot tudnánk felfedezni a tinédzser gyermekünk jelenkori problémáival és így talán közelebb is kerülhetnénk hozzá. Mivel azonban a kamaszt nevelő szülők memóriája sokszor igencsak szelektív, adunk pár tippet, hogy mi jelentheti a túlélést a mindennapokban.
1. Vegyük észre a változásokat!
A kamaszkor átvészelése szülőként azzal kezdődhet, hogy tudatában vagyunk annak, hogy nagyjából mi zajlik a gyermekünkben. Hogy kinél mikor kezdődik ez az időszak, az nagyon eltérő lehet. Vannak korán és későn érők, de vannak olyanok is, akiken sokáig egyáltalán nem látszik, hogy már serdülőkorba léptek, majd egyszer csak hirtelen vesznek egy 180 fokos fordulatot és egyik hónapról a másikra kezdenek megváltozni.
Ugyanakkor lényeges megjegyeznünk, hogy különbséget kell tegyünk a pubertás és kamaszkor között, valamint a testi és a lelki változások között. Hajlamosak lehetünk egyenlőségjelet tenni a tinédzserkor és a szexuális változások közé, miközben a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Az esetlenül mozgó, hirtelen nagyot nőtt szélesvállú kamaszfiúnk, és a növekedő melleit melltartóval hangsúlyozó vagy épp leplezni próbáló nagylányunk nem csak az „új teste” megszokásával küzd. Egy sor változáson esnek át fejben is. Ezeket az újdonságokat mentálisan is meg kell tanulniuk kezelni. Attól, hogy szakáll serken az állán, még nem lesz automatikusan férfi a kamaszfiúból. Ez egy hosszú és összetett érési folyamat, amelyet akár segíthetünk is jó szülőként.
2. Próbáljuk megérteni!
Sok kamasznál egy drámai változással indul az új korszak, hirtelen, egy csapásra. Önállóságért kezdenek lázadozni, a szüleik nélkül akarják megoldani a problémáikat, minden áron függetlenedni próbálnak. A barátaik véleménye mindennél fontosabbá válik, a tinédzser korú gyerekek igyekeznek a kortársaikhoz és azok szabályaihoz igazodni az otthonról hozott szülői normák helyett.
Ez az egész persze ellentmondásokat szül, mert miközben mindent elkövetnek, hogy beolvadjanak a közösségükbe az iskolai osztályban, a sportban vagy a lakóhelyükön összeverődött bandában, legalább ilyen erős az igyekezetük arra nézve is, hogy valamivel kitűnjenek a többiek közül, hogy egyediek legyenek. Közben kipróbálnak több ideológiát, irányzatot, rajonganak és lelkesednek akár egy focicsapatért vagy zenekarért. Többnyire ezzel az útkereséssel és az egyediség igényével függ össze a fura színű és formájú hajak, a feltűnő sminkelés és a botrányos öltözködés időszaka is. Ilyenkor a kamaszok gyakran összevesznek a szüleikkel a kinézetükön, illetve végső soron azon, hogy a szülők esetleg kifogásolják, hogy gyakrabban cserélgetik a személyiségüket és az elveiket, mint a hajszínüket.
3. Beszélgessünk!
Akkor beszélgetni a menstruációról vagy az éjszakai merevedésről, amikor már zajlanak ilyen történések a kamasz életében, már némileg elkésett próbálkozás. Az ilyen beszélgetéseket idejében kell elkezdeni és csakis kötetlenül, kioktatás és kigúnyolás nélkül érdemes. Ami a legfontosabb, hogy a szülő tudjon tabuk nélkül beszélgetni a gyerekével akár ilyen kényes témákról is.
Akkor fogadhatjuk a legjobb passzban a kamaszkort és a pubertást, ha gyermekünk addigra megszokja, hogy bármikor fordulhat hozzánk, hiszen választ kap a kérdéseire, nem élünk vissza a bizalmával és maximális diszkréciónkat is élvezheti.
Minden életkorban érdemes biztatni gyermekünket, hogy tegye fel a felmerülő kérdéseit, még abban az esetben is, ha nem biztos benne, hogy tudjuk rá a választ. Nem lehetünk mindig minden témában járatosak, biztosak és naprakészek, de ilyen esetekben utána lehet nézni a konkrét dolognak, és lehet segítséget kérni a gyermekorvostól vagy más releváns szakembertől.
Észre lehet venni, ha eljött az ideje, hogy komolyabban igényli gyermekünk a beszélgetéseket. A legjobb persze az lehet, ha a szülő is tud beszélgetést kezdeményezni. Például úgy, hogy nem tolakodó módon felteszi a saját kérdéseit. Óvatosan rákérdezhet a kamasznál, hogy észlelt-e már valamilyen látványos változást a testén, van-e valami, ami zavarja ezzel kapcsolatban, vagy van-e olyan dolog, ami esetleg ciki helyzetet eredményez a suliban, a társai körében.
Biztosítani kell a serdülő gyermekünket arról, hogy nem nyaggatni akarjuk. Azért kérdezzük, mert valóban érdekelnek minket a válaszai. Lényeges, hogy időben alakuljon ki hagyománya a szülő és a gyerek között a beszélgetésnek. Ha túl későn akarunk hozzákezdeni a folyamathoz, addigra gyermekünk a máshonnan szerzett félinformációkból teljesen téves képet alakíthat ki magában egy-egy témáról.
4. Próbáljuk beleélni magunkat a gyermekünk helyzetébe!
Ha a gyermekünk helyébe képzeljük magunkat, könnyebben ráébredhetünk, hogy mi is voltunk kiskamaszok, ezért átestünk nagyon hasonló dolgokon is. Ha empátiát gyakorlunk felé, gyermekünk is megérti majd, hogy másnak is okozhat nehézséget a felnőtté válás, egyáltalán nincs tehát egyedül a problémáival. Mindig hallgassuk meg a gyerekünket és próbáljunk egy kicsit az ő szemével látni, mielőtt bármilyen okos(nak látszó) tanáccsal látjuk el.
5. Tudjunk különbséget tenni!
Olyan értelemben, hogy mi az, ami igazán veszélyes dolog lehet és mi, az, ami csak ártatlan kamasz lázadás. Persze ettől még nem kell kiengedni a kezünkből egy csapásra a gyeplőt. A várhatóan ideiglenes és ártalmatlan „őrültségek” esetében azonban jobb, ha teszünk engedményeket. A fekete körömlakk lemosható, a lila haj pedig majd lenő. A direkt kiszaggatott ruhák is zavarni fogják egy idő után. Ha ezeket kategorikusan megtiltjuk a kamasz csemeténknek, akkor azonnal a túl szigorú, semmit nem megengedő szülő szerepébe kerülünk, amire pedig nagy eséllyel masszív lázadás lesz a válasz.
Azonban, ha az ártatlan és ideiglenes jellegű külsőségekkel kapcsolatban engedékenyek (vagy legalábbis meggyőzhetőek) vagyunk, sokkal jobb pozícióból indulhatunk, ha súlyosabb témák, illetve azok tiltása kerülhet terítékre. Ilyenek lehetnek a dohányzás, az alkohol vagy a drogok. Így a kamaszodó gyermekünk nem vághatja a fejünkhöz, hogy semmit nem engedünk meg neki. Talán még az is elérhető nála, hogy végighallgatja, amikor kifejtjük, hogy miért engedtük el bakancsban az évnyitóra, ezzel szemben miért nem engedjük, hogy lerészegedjen a hétvégén.
Ha végképp zavarnak a tini öltözködési sajátosságok, érdemes megkérdezni, hogy miért viseli azt a ruhadarabot vagy ékszert, és mit szeretne kifejezni vele. Ez az információ segíthet őt megérteni, valamint számára is lehetőséget biztosít, hogy egy pillanatra kívülről szemlélje önmagát. Közösen kell megtalálni a határmezsgyét aközött, ami még normális, és amit már nem nézhetünk el neki.
6. Kellenek az elvárások!
A tinik többsége egyáltalán nem lelkesedik az ötletért, mindenképpen állítsunk fel logikus és nem túlzásokba eső, reális elvárásokat. Ez azért fontos, mert ha semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnie, a kamasz megszokja, hogy csak úgy él bele a világba. Nem lesz semmihez kellő motivációja és nem tud egyről a kettőre jutni semmivel. Ha azonban az elvárások reálisan betarthatók (ilyen lehet például a mi jó érdemjegyek, a tolerálható viselkedés társaságban, bizonyos könnyebb házimunkák elvégzése), a gyerek valószínűleg morogni fog, de ugyanakkor megtanul tenni a dolgokért. Azt is érezni fogja majd, hogy ő fontos, hiszen csak attól várunk el dolgokat, aki számít.
A szabályokat úgy alkossuk meg, hogy vegyük figyelembe a gyerek szükségleteit, és tudjuk nagyjából, hogy mit várhatunk el tőle. Például az esti lefekvés szabályozásánál jusson eszünkbe például, hogy egy tizenéves gyereknek 8-9 órányi alvásra van szüksége. Hétvégén megengedhetjük neki, hogy tovább fent maradjon, hiszen tovább is tud aludni. Ha pedig családi programok vannak, nem érdemes zaklatottá válni, ha a kamasz gyermekünk ki akarna maradni belőlük. Szép dolog, ha együtt mozdul ki a család apraja-nagyja, de ne feledjük, hogy egy kamasz már inkább azon van, hogy nélkülünk szervezze az életét és a programjait. Ezért nem kell minden egyes alkalommal erősködni, hogy a család többi tagjával tartson, sem pedig megbántódni, ha esetleg otthon szeretne maradni.
7. Tudni kell egymásról!
Mégpedig mindkét irányban legyen ez így. Tájékoztatni kell a kamaszt és magunknak is tájékozódni kell róla. Ne próbáljuk kikerülni a szex, a drog, az alkohol vagy akár a dohányzás kérdéskörét abban a reményben, hogy a gyereknek eszébe sem jut, ha nem beszélünk róla. A barátaival biztosan beszélnek ilyen témákról egymás között, így az elkerülő technika csak oda vezethet, hogy egyáltalán nem fog megbeszélni velünk semmit. A nem pontosan vagy tévesen szerzett információk pedig még inkább kísérletezésre fogják sarkallni. A nyílt, őszinte beszéd fontos, amiből kiderül, hogy mik a családi normák az adott témával kapcsolatban, és miért szeretnénk, hogy ő is igazodjon ezekhez a normákhoz. Közben pedig tudjuk meg, hogy ő mit gondol ezekről a dolgokról.
A barátait is érdemes ismerni. Persze nem kell tudni a kedvenc színüket is, de legalább név, kor, körülbelüli lakcím és legfontosabb jellemvonások szintjén ismerni kell mindenkit, aki a gyermekünkkel sok időt tölt.
8. A magánügyek kérdése
Sok szülőnek ezzel gyűlik meg leginkább a baja, de próbáljuk meg elfogadni, hogy kamasz gyermekünknek már igenis lehet saját magánélete. Amikor kicsi volt, akkor is voltak saját dolgai (játékai, ovis szerelmei, gondolatai a világról), csak akkor még egyértelműen mindent velünk akart megosztani, megbeszélni. Az, hogy idősebb korára szeszélyes lett és titkolózó, nem azt jelenti, hogy titkolni (vagy szégyellni) valója lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy nem velünk osztja már meg az egész belső világát. Ez is az önállósodás része és érdemes arra gondolni, hogy biztosan van olyan dolog, amiről nem is akartunk volna tudni. Ezért jobb mindenkinek, ha a szobája, az e-mailjei, a telefonjai a magánügyei maradnak.
Természetesen, ha komoly bajt sejtünk a háttérben, megpróbálhatunk beóvakodni a falai mögé, de csak addig, míg megnyugtató választ találunk a problémára, utána húzódjunk vissza és hagyjuk békén. Persze ez nem azt jelenti, hogy innentől minden döntést meghozhat egyedül, mert az „magánügy”. Tudnunk kell például, hová megy bulizni a haverjaival, de akár kikérdezhetjük az összes részletről, hátha hajlandó valamit elárulni ezekről. Fontos, hogy ezeket hadd intézze ő maga. Gondoljunk csak bele, mi sem szívesen teregetnénk ki és részleteznénk a partnerünkkel kapcsolatos dolgainkat a gyerekek előtt.
9. Kapcsolatrendszerek és jelenlét az online térben
A mai gyerekek rengeteg időt töltenek a monitorok előtt – tv, internet, tablet és videójáték. Rengeteg információt futtat át és dolgoz fel az agyuk egy-egy nap alatt. Teljesen elzárni nem fogjuk tudni előle, azonban figyeljünk oda arra, hogy miket néz vagy olvas, mikkel játszik és kikkel beszélget a neten. Ennek több jó oka is van. Egyrészt a gyerek elszigetelődhet a családtól, ha folyton a neten lóg. Másrészt az online térből sajnos nagyon sok olyan dolog ömlik, amelyek a legáldozatosabb és oltalmazóbb nevelés mellett is eltéríthetik a gyereket, ha azt tekinti követendő példának. Az interneten történő kommunikáció arctalan és névtelen volta miatt sajnos lehetőséget adhat az érvényesülésre azoknak is, akik ártani akarnak a gyerekeknek.
Végezetül pedig, ha a gyerek folyton a villódzó, esetenként hangos gépek előtt ül, az idegrendszere sosem fog tudni pihenni és ezért előfordulhat, hogy nem fejlődik megfelelően. Ezért érdemes korlátokat felállítani, és olyan szabályokat lefektetni, hogy például éjszaka nincs wifi, vacsora alatt nincs tabletezés, és hasonlók. A családi életünk utólag meghálálja majd, ha most bevállalunk a jó ügy érdekében egy-egy vitát.
10. Vegyük észre a vészjeleket!
A változások megjelenése együtt jár a kamaszkorral, de ha drasztikus és tartósan fennálló eltérést tapasztalunk a hangulatában, az alvási és evési szokások terén, vagy bármilyen, a mindennapokat érintő kérdésben, az komoly bajt is jelezhet. De hogy konkrétumokról is beszéljünk, a kamaszkori depresszió jelei lehetnek a következők:
- drasztikus hízás/fogyás
- az alvási szokások megváltozása
- túl látványos személyiségváltozás, baráti kör lecserélődése rövid idő alatt
- romló tanulmányi eredmények, esetleg sűrű hiányzások az iskolából
- alkohol és/vagy drogfogyasztás
- gyakran felmerülő téma az öngyilkosság, akár viccelődés szintjén is
- törvénybe ütköző cselekedetek
Bármely ezekhez hasonló helytelen és gyermekünk személyiségébe nem illő viselkedés, amely hosszabb ideig fennáll, mint 6 hét, bajt jelezhet. Ilyenkor kérjünk segítséget szakértőtől. A családsegítő intézmény, pszichológus vagy gyermekorvos is tud segíteni, ha szükséges. Talán kellemetlennek érezzük ezt, de jobb valami kényes téma miatt elpirulni az iskolapszichológusnál – akit mellesleg köt a titoktartási esküje –, mint a szőnyeg alá söpörni a problémát és azt kockáztatni, hogy gyermekünk akár testi, akár lelki értelemben visszafordíthatatlan sérülést szenvedjen.
Kamasz gyerekeket nevelni igenis embert próbáló feladat és talán úgy érezhetjük, hogy sosem látjuk meg a fényt az alagút végén, de ne csüggedjünk!
Először is fontos leszögezni, hogy mi is emberből vagyunk, nekünk is ér kiborulni néha, egyszer-egyszer elfogyhat a türelmünk és kiborulhatunk, rázúdítva az ingerültségünket, a félelmeinket és az aggodalmainkat a párunkra, vagy bármely családtagunkra, aki hajlandó ezeket végighallgatni. Mindig éljünk ezzel a lehetőséggel, ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá.
Másrészt, ha megfontoltak vagyunk, jól figyelünk és követjük a fenti irányelveket, megtanulhatunk dinamikusan együtt mozdulni kamasz gyermekeink szeszélyeivel. Ahogy a tizenéves kor végére érnek a kamasz gyerekeink, azt tapasztaljuk majd, hogyan lassulnak és csökkennek a változások hullámai. Megláthatjuk, hogy hogyan lesz az akaratos ajtócsapkodó kiskamaszból egy értelmes, független és érzékeny fiatal felnőtt.
